Miközben könnyeimet nyelve írtam Levike születésének történetét, megjelent, a most már 13 éves Levikém és én emelt hangon kértem, hogy ha már kamasz és mutál, akkor legalább legyen kedves nyitni és zárni a száját a megfelelő időpontokban beszéd közben. :)
Lantikám feszülten topogott elém és megkért, hogy beszéljem le Lillát arról, hogy elköltözzön egy másik családhoz, majd beavatott a részletekbe. A szökést úgy tervezi, hogy az oviban alvás közben kimegy pisilni, de ehelyett igazából magára veszi a cipőjét és távozik. Az ok, amiért elhagy bennünket: Léda a szőnyegbe - nem ma - nyomódott gyurmáját elvette. :) Lanti - aki nem hagyta abba a keserves sírást - minden tudását bevetette, hogy visszatartsa. Mesélt az oroszlánokról, akik eljönnek egészen a mi erdőségeinkig, csak azért, hogy Lillát megkarmolászhassák. Felhívta a figyelmét arra, hogy a pintyeket nem tudja magával vinni, mert - idézem szó szerint - kicsőrözik a táskáját és elrepülnek. Ezek ugyan nem hatották meg a mi picit sem konok Lillácskánkat, ellenben amikor megemlítettem, hogy szomorú, hogy éppen most jön a szülinapja és nem lesz kit megünnepelni, akkor elgondolkodott és felmerült a lehetősége annak, hogy talán mégis velünk marad. :)
A kép egy meleg nyári napon készült, amikor Lillácska úgy gondolta, hogy téli kabátot és csizmát húzna.
3 megjegyzés:
Immmmádom ezt a kicsilányt!!!! Hozzánk költözhet, én befogadom!
Disznósajt! Végül úgy döntött, velünk marad. :) Ma felhívott a munkahelyemen, hogy orvoshoz kell mennie a fülével...
Na jó. Szóljatok, ha legközelebb költözni akar:)
Megjegyzés küldése