Ezen oldal elindítására Borsi Emi (néhai főnököm, jelenleg barátnőm) és Zorán ösztökéltek, tudtukon kívül.
Emi egy tartalmas és minden apró részletre kiterjedő blogot vezet, Lili kislánya születése óta. Mivel az én gyermekeim 13, 12, 6 és 5 éve érkeztek családunkba, pont ideje volt, hogy elkezdjem nekik megörökíteni midennapos és különleges eseményeit életüknek, életünknek.
...és hát a dal, amit Zorán feldolgozott...

2008. szeptember 11., csütörtök

Anya, ráültél az árnyékodra! Nézd, tényleg! Ott van alattad.

2008. szeptember 9., kedd


Lilla mától csellista! :)

Léda tanárnője fogja őt tanítani csütörtöktől és zenei előképzőbe is járunk. Már itt van nálunk a pici gordonka! Lilla ölelgeti, puszilgatja és kipróbálta. Nagyon ügyesen pengetett.

2008. szeptember 8., hétfő

Anya! Minden nagy állat emlős? Mert ennek - amire gondoltam - nem fedi szőr a testét és leveleket szippant magába, láttam az állatkertben. (elefánt)

Honnan fogom tudni, hogy a kisgyerekem fiú, vagy lány, mielőtt kinő a haja? (Magyarázom, hogy ennél sokkal egyértelműbb jelei is vannak a nemiségnek.) De azt nem illik megnézni!

Az emberek nem halhatnak ki, mert nekem születnek gyerekeim és nekik is születnek majd gyerekeik és így tovább. Szóval van egy jó hírem anya, nem halunk ki.

(Van két pici pintyünk, akik nagy valószínűség szerint még nem ivarérettek, de Lillácska türelmetlenül várja a tojásokat és ábrándozik.)
Apa! Hogy fogjuk majd megkülönböztetni a gyerekeket az anyától? Annyira egyformák... Tudom már! Anyának is nagy maradt a hasa miután mi megszülettünk, így amelyiknek a legnagyobb lesz a hasa, az az anya. :)

Büszkeség, balítélet nélkül.

Újabb büszkeség.