Ezen oldal elindítására Borsi Emi (néhai főnököm, jelenleg barátnőm) és Zorán ösztökéltek, tudtukon kívül.
Emi egy tartalmas és minden apró részletre kiterjedő blogot vezet, Lili kislánya születése óta. Mivel az én gyermekeim 13, 12, 6 és 5 éve érkeztek családunkba, pont ideje volt, hogy elkezdjem nekik megörökíteni midennapos és különleges eseményeit életüknek, életünknek.
...és hát a dal, amit Zorán feldolgozott...

2008. szeptember 8., hétfő

Anya! Minden nagy állat emlős? Mert ennek - amire gondoltam - nem fedi szőr a testét és leveleket szippant magába, láttam az állatkertben. (elefánt)

Honnan fogom tudni, hogy a kisgyerekem fiú, vagy lány, mielőtt kinő a haja? (Magyarázom, hogy ennél sokkal egyértelműbb jelei is vannak a nemiségnek.) De azt nem illik megnézni!

Az emberek nem halhatnak ki, mert nekem születnek gyerekeim és nekik is születnek majd gyerekeik és így tovább. Szóval van egy jó hírem anya, nem halunk ki.

(Van két pici pintyünk, akik nagy valószínűség szerint még nem ivarérettek, de Lillácska türelmetlenül várja a tojásokat és ábrándozik.)
Apa! Hogy fogjuk majd megkülönböztetni a gyerekeket az anyától? Annyira egyformák... Tudom már! Anyának is nagy maradt a hasa miután mi megszülettünk, így amelyiknek a legnagyobb lesz a hasa, az az anya. :)

2 megjegyzés:

Emi írta...

Anyának is nagy maradt a hasa... ez nagggyon jó:DDDD

Nálam egyébként még mindig az a szösszenet vezet, amikor először almalével kínálgatta Lilit, aztán mondtuk, hogy ő még nem iszik almalét és felkiáltott "Tudom már! Tej! Anya, kínáljuk meg tejjel a babát!" és kihozott a kamrából egy liter dobozos tejet. Annyira édes volt és nagyon vendégszerető, még ha a poniját nem is akarta odaadni Lilinek.:))))

Pados Timea írta...

Pedig egyébként nem túlzottan van oda a vendégekért. :) Úgy tűnik szerencsére kezdi kinőni.

Büszkeség, balítélet nélkül.

Újabb büszkeség.