Chilis bab

Hozzávalók:

1 fej vöröshagyma, 1 fej lilahagyma, 2 cukkini, 2 padlizsán, 2 paprika, 50 dkg bab, csemege kukorica, 3 gerezd fokhagyma, 3 dl paradicsomlé

tengeri só, fehér bors, oregánó, bazsalikom, 1 ek. nádcukor, pirospaprika, nagyon kevés chili

Elkészítés:

Olajon megpirítom a vöröshagymát, majd hozzáadom és további néhány percig pirítom a kis kockákra lilahagymát, cukkinit, padlizsánt és paprikát, majd pici vizet hozzáadva, puhára párolom. A babot már előző este beáztatom és főzés megkezdése előtt megfőzöm (nem puhára, csak ehető keménységűre).

A párolt zöldségekhez hozzáadom a fűszereket, a paradicsomlét, zúzott fokhagymát, a babot és a kukoricát. Egyszer megrottyantom, kiszedem a gyerekek adagját, majd a maradékhoz hozzáadom a chilit és kész is.

Köretnek jázmin rizst főztem.

Sikerke

Lilla óvodájában sikerült kieszközölnöm, hogy elfogadják reggelente a Vegafutár ételét és azt megmelegítsék Lillácskának ebédkor. Sőt az óvónéni még azt is megengedte, hogy szendvicset is csomagoljak, vagy valami sütit (ez utóbbit kihagyjuk majd...). Így most majd "felfedezőútra indulok" a növényi pástétomok világában és kikísérletezem Lilunak melyek jönnek be.
Örülök, hogy nem ajánlottak fel egy, a közétkeztetés által kínált vega opciót, mert nincs igazán bizalmam. Valószínűsítem, hogy a zöldségek egy húslevesből kerülnének elő és talán arra sem figyelnének, hogy a sült dolgok ne egy olyan olajban készüljenek, amiben előzőleg húst sütöttek.
Általam főzött dolgot nem vihetünk, mert szigorú ellenőrzés van. Ez a szülinapi tortákra úgy tűnik nem vonatkozik és az ünnepekre is szabad pl. kókuszgolyót, mézeskalácsot, stb. küldenem :)
Na, de ne legyünk telhetetlenek, ennek is nagyon örülök!

VEGETUS

"A vegetáriánus szó a latin vegetus szóból származik, melynek jelentése "egész, egészséges, friss, élettel teli," pl. homo vegetus (testben és lélekben életerős ember). A szó eredeti jelentése egy filozófiailag és erkölcsileg kiegyensúlyozott életritmust sugall, sokkal többet, mint csupán egy zöldségekben és gyümölcsökben bővelkedő étrendet.
A legtöbb vegetáriánus olyan ember, aki megértette, hogy ahhoz, hogy egy békésebb társadalomban éljünk, először a saját szívünkből kell kiírtani az erőszakot. Nem meglepő hát, hogy ezrek lesznek vegetáriánusok az igazság után folytatott kutatásuk során.
Vegetáriánusnak lenni egy fontos lépés egy jobb társadalom felé... "

A fenti sorok a Vegfutár (www.vegafutar.hu) honlapjáról származnak.

Jó ebédhez szól a Lilla

Vasárnapi ebédnél Lillácskát épp a világ keletkezése foglalkoztatta.
"Anya! Az első gyereknek az anyukájának hogy volt anyukája és őt ki takargatta be, amikor még nem volt senki??"
Elmeséltem, hogy az emberek több módon képzelik el a kezdetek-kezdetét. Vannak akik úgy gondolják, hogy Isten teremtette az első embert, majd társat is alkotott neki és arra is figyelt, hogy be legyenek "takarva". Mások pedig az anyagi világban és annak létrejöttében hisznek, az ősrobbanástól, a nagyon egyszerű élőlényeken át, a majmoktól egészen a felegyenesedett, értelmes emberig. Bevallom itt a sorrendiséggel pici problémám volt és olykor bizonytalankodtam, ezért - bár nem szoktam - a végén megkérdeztem Lillát, hogy választ kapott-e a kérdésére, mire ő nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem. :)
Erről majd olvasnunk kell neki, mert nem szeretném, hogy pontatlanul rögzüljön a kis szivacs agyában bármi.

Kiszúrtam, hogy Lilla nem színezte ki, a zeneoviban kapott jutalom mókusos képeket és jeleztem, hogy ez így nem járja.
" Ajaj, tudtam, hogy ezt nem fogod egészben lenyelni anya."

Levente, Léda, Lilla, Lantos

Lillácska vegetáriánussá válása

Mielőtt a folyamat kezdetét vette, állandó vita tárgyát képezte nálunk, az elfogyasztott felvágottak mennyisége. Véleményem szerint ki kellett volna porciózni egy normális felnőttnek való adagot Lillának és Lantinak, hogy többet ne egyenek meg belőle, ugyanis a kenyér félretétele után, úgy majszolták a szalámit, mint más a pattogatott kukoricát mozi közben. Apa - akiről szintén nem asszociálok a "Több nap, mint kolbász" bölcseletre, ha húsról van szó - ezzel persze nem igazán értett egyet.
Az áttörés akkor kezdődött, amikor a csoportomat vártam ebédre és a húst készítettem elő. Lilla oda serte-pertélt mellém, figyelt egy darabig, majd megkérdezte, hogy ez mi. Elmondtam, hogy a csirkemell. Álldogált némán, majd kisvártatva így szólt:
"Anya! Ez a csirke ugye magától halt meg?"
Hazudtam...
Ezt követően, minden húsról tudni akarta, hogy miféle - a csirke lekerült nála a palettáról - és ha azon kapott minket, hogy bűnös mód csirkét fogyasztunk, akkor hosszú perceken keresztül hallgattuk, hogy nahát mi milyenek, vagyunk, hiszen ha mi megesszük a csirkét, akkor a kakasnak nem lesz szerelme, nem lesz tojás, amit pedig ő nagyon szeret. Azután rájött, hogy ő a disznót sem akarja megenni, mert az sárban hempereg és nekünk sem javasolja.
A felvágottakról nem tudta, hogy húsból készülnek, de amint ez kiderült - bár addig imádta - száműzte az étrendjéből.
Most ott tartunk, néhány hónap elteltével, hogy Lilla semmilyen húsfélét nem eszik meg. A tejjel is összeveszett, mert szegény boci, de ezt sikerült elfogadtatnom vele, hogy a tehén szenvedne, ha tele lenne a tőgye, így ő jót tesz azzal, ha megissza. Az óvodában is szólt, hogy ne tegyenek húst a tányérjára, apa is megerősítette, mert nem vették őt kellőképp komolyan.
A minap mentem érte délután és azzal várt, hogy ő most éhen fog halni. Furcsa volt, mert nem sokkal azelőtt kellett volna uzsonnáznia.
"Anya! Kiderült, hogy a libazsír libából van és csak egy üres kenyeret tudtam enni, mert a többire rákenték."
Nagyon aranyos, ahogy küzd azzal, hogy hitelt adjon nekünk. Olvasni nem tud még, így például a szójakocka összetevőit háromszor olvastatta fel velem, kétszer megemelte még a zacskóban, hogy meggyőzödjön róla, hogy már csak a súlyánál fogva sem lehet hús.
Középtávon még nem hívtuk fel a figyelmét arra, hogy a kolbász, a szalámi és a párizsi is jószágokból készül, mára viszont annyira tisztelem elszántságát, hogy vagy mindannyian húsmentesen étkezünk hétvégén, vagy külön készítek neki ételt, még arra is ügyelve, hogy az ízesítő kocka se tartalmazzon hússzármazékot és még véletlenül sem keverem a Frankfurti levesét ugyanazzal a fakanállal amivel a miénket, ha már belekerült a másik lábasba ötünknek a virsli. Apa és én is csodáljuk őt, hogy az elvei miatt képes volt lemondani a legkedvesebb falatairól úgy, hogy az persze a többiek miatt, folyamatosan ott van előtte az asztalon.